1 2 3

Megtörtént eset

2014. május 26., hétfő 3 komment
– Feszítse jobban! – mondta.
Nem volt könnyű szót fogadni. Szégyen vagy sem, féltem a behatolástól. Végül mégis kinyújtottam a karom, és a combjára tettem. Kicsit közelebb húzódott, majd határozottan benyomta a lábát az enyém közé.
A fal felé fordulva, lehunyt szemmel vártam a fájdalmat, ám a jelentéktelen, enyhén csípő érzéstől meglepetten felnéztem. Ekkor láttam meg, hogy már bennem van, és ijedtemben összezártam a lábamat, majd ráeszméltem, mit művelek. Elernyedtem.
– Szorítson csak nyugodtan, nem zavar – szólt erre kedvesen a férfi.
– Nem szorítom – feleltem zavartan. – Nem is fáj.
Mosolyogva figyelte az arcomat, majd újra lenézett.
Még nem végzett. Félig volt a vasinjekciós fecskendő.

3 komment:

  • Bryan Sz. Ignotus írta...

    :')Kis csalfa vagy. :)De legkésőbb már a harmadik mondatnál tudtam a szituációt. Nagyon tapasztalt és bátor vagyok. Szeretem végig nézni, talán még magamnak is megcsinálnám. Imádnak engem, mert nálam nem kell keresgélni és pármásodperc alatt végzünk.
    Amúgy tetszik a dolog e megközelítése, jól írtad meg.
    Ha ez nem kitaláció, hanem valóban ilyen vagy, akkor nagyon kis aranyos lehetsz. :)

  • Eden Ambré (Névtelen Senki) írta...

    :) Azt hittem, csípni fog, hiszen alkoholos oldat. Az utolsó két vasinjekció, na azok már fájtak. Szétrobbant a vénám, 4 hónapja ott a vas nyoma még mindig... :O
    Ja, és igen, így történt, de aranyos nem vagyok, ebben biztos lehetsz. :D

 


Copyright © 2014 Eden Ambré | Sablon: TNB