1 2 3

"Valamit rosszul csinálsz, Jézus"

2014. június 22., vasárnap 0 komment

"Mindössze néhány hét telt el, mióta végre megtudta, mi a feladata, ami egyben élete céljává is vált, és a gépezet máris dübörgött. A hang, az Úr hangja ugyan már csak ritkán zendült fel a fejében, de a folyamatos segítség nyilvánvalóvá tette, hogy mindenben mellette áll, a megfelelő időben küldte mellé a megfelelő társat. Mert hát egyedül mégsem vághatott bele egy akkora küldetésbe, mint a világ megtisztítása. Hamar belátta ezt maga is, amikor óriási transzparenstáblájába bújva botladozott Párizs utcáin, és a tiszta szívű emberek ahelyett, hogy ujjongva csatlakoztak volna hozzá, átszellemült arccal a magasba emelve őt, egyszerűen átnéztek rajta, vagy nagy ívben kikerülték, és ez még a jobbik eset volt. Egyszer villanypóznának lökték, hatszor feldöntötték a járdán – pedig tudhatták volna, milyen nehéz feltápászkodni két földig érő kartonlappal a nyakában –, kétszer a kukába hajították, négyszer leköpték, tizenötször idiótának nevezték, és háromszor próbálták bevinni az őrsre. Végül mégsem esett semmi baja, de a „Le veletek, Sátán szolgái!” felirat nem volt elég a pénzszerzéshez, így esténként újra koldulnia kellett az aluljáróban.
Végül aztán, amikor száraz kiflit majszolva, fáradtan ücsörgött egy bolt tövében, megállt előtte valaki. Az első ember a mozgalmas napok alatt, aki nem azért fintorgott a kartonpapírra kanyarított fekete betűkre, hogy köpjön egyet, vagy arrébb taszítsa. Igaz, aprópénzt sem dobott elé.
– Valamit rosszul csinálsz, Jézus – mondta, mire ő ráhunyorgott a kabátra, amiből alul csupán két csizma, felül némi barnás haj látszott ki, holott nem volt annyira hideg, ami indokolttá tette ezt a nagy beburkolózást. Az idegen férfi talán rejtőzködni próbált. – Figyellek – folytatta. – Rendületlenül jársz-kelsz, mégse nyersz egy petákot se.
– Két hete dolgozom, és Marius a nevem – mondta erre ő, majd a szájába tömte a kiflicsücsköt, ami nem sokkal volt puhább, mint a kő, amin ült.
– Mit dolgozol, Marius? – kérdezte az alak, de mielőtt válaszolhatott volna, le is telepedett mellé. – Miért hurcolod ezt a táblát? – intett a falnak támasztott kartonra.
– Tisztítom a világot.
Az idegen kicsit lejjebb tűrte a nyakába tekert, kockás sálat, így kiderült, hogy szeme is van. Méghozzá érdeklődő, fürkésző szeme.
– És jól megy?
– Azt nem mondanám.
– Akkor ezt is rosszul csinálod.
– Talán van jobb ötleted?
A mustráló tekintet abbahagyta a cikázást, és most egyenesen az ő szeme közé meredt.
– Kitalálunk valamit."


 


Copyright © 2014 Eden Ambré | Sablon: TNB