1 2 3

Építünk és lakberendezünk

2014. augusztus 16., szombat 2 komment
Szép napot! Nagy híreim igazából nincsenek, az elmúlt időszakban nem tettem eget rengető dolgokat, nem váltottam meg a világot, sőt sem levitálni, sem varázsolni nem tanultam meg. A kis világomat rendezgettem, ide-oda pakoltam a téglákat, köveket, állványokat; bőszen kevertem a habarcsot, ragasztót; kopácsoltam, fűrészeltem, nyomkodtam és húzkodtam; tettem-vettem szorgosan.

Az alap remélhetőleg elég masszív ahhoz, hogy megtartsa az építményt, ám nagyon nem mindegy, merre tekerednek elvarázsolt kastélyom falai, tudniillik igencsak gáz lenne, ha a merész vándorok eltévednének. A falak állnak, bevakoltam őket, gletteltem, csiszoltam, festettem, burkoltam, lakberendeztem; már csak takarítok, meg a díszeket és képeket pakolászom, azt kutatva, milyen elrendezésben adja vissza legjobban a bennem lévő hangulatot. Itt egy őszi csendélet, ott egy portré, amott egy véres tőr – elvileg minden a helyén van.

A kastély tesztelői sokat segítenek. Felszaladnak lépcsőkön, végigsuhannak a galérián, leosonnak az alagsorba, kikukkantanak a toronyszoba ablakán, elidőznek a télikertben, csobbannak egyet a medencében, isznak egy teát a konyhában, benéznek a titkos átjárókba. Ellenőrzik, megfelelő-e a szigetelés, kellően lépésálló-e a burkolat, jól működik-e a szellőző meg klíma.

Néha egy helyiséget arrébb tolunk, némely falat más árnyalatúra festünk, arrébb tekerünk egy-egy csavart, áthelyezünk némi csecsebecsét, hogy amikor eljön az idő, szuper kis kastélyt nyithassak meg a látogatók előtt.

Akkor lesz az igazi, ha a vendégkönyvbe ez kerül: Visszatérek! (Terminátor után szabadon.)

Egy szó, mint száz: nagyon hálás vagyok a bétáimnak, hogy segítenek kipofozni Az ötödik parancsot.

2 komment:

 


Copyright © 2014 Eden Ambré | Sablon: TNB