Háborog a bensőm. Vaj Ákos Cuk Orsit szidja, amiért galád módon
beleolvadt; Mazso Lala és húga, Lara egymásért nyöszörögnek. Tú Róbert és
Citromhé Julianna nem jutnak dőlőre a kérdésben, hogy a villa vagy a reszelő a
kegyetlenebb kínzóeszköz. Te Juci közbebugyog, előadja életének
megpróbáltatásait, ám Ákos és Róbert egyszerre tromfolják le:
– Téged szét se vertek, fel se hevítettek! Nincs
okod panaszra.
– Még hogy nincs! – méltatlankodik Juci. – Cuk
Orsi épp Élesz Töhötömöt fűzi az én hajlékomban! Megfájdul a tejem a szirupos
sutyorgásuktól.
Vaní Lia hasztalan próbálja enyhíteni a légkört,
így inkább hozzácsapódik a békés eszmecserét folytató Lisz Tiborhoz és Tojá
Sárihoz.
– Az univerzum tágul – sandít a magasba Tibor. –
Nem kell sok a dimenzióváltáshoz.
Sári aggodalmát fejezi ki a rájuk váró ismeretlen
miatt, végül pityeregve borul Tibor vállára. Juci melléjük siet, vigasztalás
helyett azonban bosszúsan morogja, micsoda alakokkal hozta össze a sors. Ákos a
háttérben óbégat, Juli Róbertet csépeli, Orsi és Töhötöm körül sistereg a
levegő.
Nem bírom tovább. Itt az idő, hogy közbelépjek.
Hatalmasat kurjantok, mire mindenki elnémul, és megszeppenve néz körül.
– Most pedig fogjátok meg egymás kezét!
A népség egymásba kapaszkodik, amitől különös
dolog történik: az ellenséges hangulat elillan, már nem is szédülök.
Egységesítettem az énjeimet, jöhet az új dimenzió.
0 komment:
Megjegyzés küldése