1 2 3

Béta-eredmények

2013. szeptember 12., csütörtök 5 komment
Sziasztok! Ma Az ötödik parancs gyengeségeiről lesz szó. A tesztolvasók véleménye alapján összegyűjtöttem, mit kell javítanom rajta. Amióta elkezdtem, eltelt majdnem négy év, így kicsit értem is agyilag. A felsoroltakból két dolgot már menet közben igyekeztem másként csinálni, s azt hiszem, sikerült is, ám a történethez még sehol sem nyúltam hozzá, hogy átdolgozzam. Nagyon szeretném, ha jeleznétek, mely pontokkal értetek egyet. Csak őszintén! Nagy szükségem van a segítségetekre, hogy jó könyvet alkossak az anyagból. Íme az észrevételek:

1., A regény elejét túlságosan elnyújtottam. Mire beindulnának az események, van, aki le is tenné a könyvet, mert nem köti le. Túl rejtélyessé próbáltam tenni, ami nem vált előnyére. (2 felnőtt, eltérő nemű olvasó véleménye.)

2., A sok vágás miatt nem lehet igazán elmélyülni egy-egy jelenetben. (Szintén felnőtt olvasók véleménye. Ezt a hibát a regény második felében igyekeztem kiküszöbölni - egyes jelenetek jóval hosszabbak, nem ugrálok egyik szálról a másikra egy-egy oldal után.) Érdekesség, hogy ezen a ponton nagyon megoszlottak a vélemények. Van, aki szerint pont jó így. Ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. :)

3., Sok a párbeszéd. A történet első felében valóban így van. Csacsognak, kelepelnek, mint a gólyák, mert sajnos túlságosan szeretem ontani magamból a sületlenségeket. (Több, eltérő életkorú olvasó véleménye.)

4., Kevés a leíró rész. Ezzel bizony azóta is hadilábon állok, mert én nem érzem kevésnek (főleg a későbbiekben).

5., Egyes részeknek nincs dramaturgiai szerepe. Egyetértek, de nem mindegyik esetben. Az azonban igaz, hogy így tűnhet, pontosan a rövidke jelenetek miatt. (Pl. egy szösszenet pusztán arról szólt, hogy egy félkómás alak kikászálódik az ágyból, kap két tablettát, amit aztán az asztalra hány, felitatja könyvvel, és visszafekszik aludni. - Csak később tudjuk meg, mi volt ez valójában.)

Egy szó, mint száz: nem sikerült egészen jól felépítenem a történet szerkezetét. Sokat ugrálok, még többet beszélek feleslegesen, és nem arra koncentrálok, amire kellene. Talán ezért is van az, hogy már most 410 oldalas (tördelve), és még messze van a vége. Lesz munkám vele bőven. :)

5 komment:

  • Lyra Wyrmfire írta...

    Na, leírom a véleményemet, teljesen őszintén, kíméletlenül, de igyekezve szépen köríteni mindent, hátha tudok kicsit segíteni :D

    1., A regény elejét túlságosan elnyújtottam.
    Nem tudom, én ezt maximum egy picit érzem így. Tény, hogy hosszú volt, de én szeretek olvasni, ha van lehetőségem, minél többet egy adott világból szeretek megismerni és kiharapni, mert így szerintem élvezhetőbb. Engem maximum kicsit az izgalmas részek előtti váltások zavartak (azt hittem, na MOST, aztán kicsit várnom kellett :D). Részeben ez is jó, mert folyamatosan tartja az emberben a feszültséget, viszont részben nem, mert az ember majd' meghal, mire eljut addig a részig, amire igazán vágyik, és amiről többet akar tudni :D Tehát szerintem lehet, hogy elnyújtottad, de számomra ez túlzottan (sőt, maximum csak egy picit) nem von le az élvezhetőségből pont azért, mert úgy éreztem, volt időm megérteni a karaktereket, tudtam velük "ismerkedni", szoktuk egymást, nem csak a képembe lettek hányva, hogy majd én helyezzem el őket valahová :D (Viszont ezáltal bizonyos kérdésekre tény, hogy csak később kaptam választ.) De persze biztos van, aki úgy érzi, ez már sok, nem fogja meg, és leteszi. Nekem tetszett az elejének a hangulata is, ahogy az egész regény "dallama", hogy úgy mondjam, tehát nekem hívogató meg magát olvastató volt :)


    2., A sok vágás miatt nem lehet igazán elmélyülni egy-egy jelenetben.
    Na, ebben nem értek egyet, bár szerintem már említettem, hogy én egy-egy szóban vagy akár két mondatban, ha úgy van megírva vagy "komponálva", el tudok mélyülni, nekem ez sosem okozott gondot. Sőt, csak örültem a visszaemlékező részeknek, azok mind nagy kedvencek voltak :D

    3., Sok a párbeszéd.
    Hát, de az emberek nem is telepatikus úton kommunikálnak, na :D Nekem sok kellemes pillanatot szereztek a piszkálódó, csipkelődő megjegyzések, amiket egymásra tettek, és szerintem igenis kell, hogy beszélgessenek, nem lehetnek némák :D De persze, biztos volt, akinek sok volt, néha én is éreztem egy-egy "elhagyható" (tehát a cselekményt nem befolyásoló) mondatot itt-ott, de ez abszolút nem azt jelenti, hogy ezek zavartak volna akár egy picit is :) De hát biztos ízlések és pofonok :D

  • Lyra Wyrmfire írta...

    4., Kevés a leíró rész.
    Nem tudom, szerintem pont elég :D Annyi mindent adsz meg, és olyan részletességgel, hogy keltesz bennem egy érzést, egy alap képet, amit aztán én magam tudok bővíteni a fantáziámnak hála. És szerintem ez sokkal kreatívabb, olvasóbarátabb megoldás, mintha az olvasó szájába rágod úgymond, hogy hol milyen kavics merre van. Egy-egy szövegbe rejtett szó ugyanúgy tud hangulatot, idő- és térbeli elhelyezést segítő támpontokat adni szerintem, mint egy-egy tömör leíró mondat ^^

    5., Egyes részeknek nincs dramaturgiai szerepe.
    És? Nem is kell, hogy mindnek legyen!:D Mindent úgy csinálhat egy író, amit szeretne, ez az írói szabadság. A lényeg, hogy ő élvezze, meg persze az olvasók. Az én életem minden pillanatának sincs dramaturgiai szerepe, csak egyeseknek, a többi csak van, de attól én még megyek át karakterfejlődésen meg sok máson. Nem hiszem, hogy itt konkrét, mindenhol azaonos szerkezeti elemek meg hasonlóak kellenének, jogod van mindent úgy pakolni, rendezni meg időben- térben- akárhogy elhelyezni, ahogy te jónak látod. Mert ha megnézzük, a forradalmi újítók sem azért lettek híresek, mert minden addigi szabályt betartottak, és nem is hiszem, hogy ezeket be kell. Persze ez nekem sem megy, de szerintem nagyon jól csinálod az írást, és még ha persze hibákat szeretnél is javítani (mert persze, kell a fejlődéshez), de attól még olyan dolgokat, amiket jónak gondolsz, meg amikhez ragaszkodsz, igenis tarts csak meg, ettől leszel te és a regényed is egyedi :)
    Remélem azért tudta segíteni, és nem lett nagy sületlenség, amit írtam, igyekeztem emberien meg egyértelműen kifejezni magam, bár itt a dramaturginál pöppet elvesztem azt hiszem x,D Ha van bármi, ami nem világos, szólj csak, igyekszem a lehető legjobban kifejteni, hogy tényleg tudjak kicsit segíteni :)

    Az meg, hogy ilyen hosszú a regényed, nem baj szerintem :D (Főleg, ha abból indulok ki, hogy Rémálom 100 oldal fölött jár és még SEMMI nem történt benne, amit nagy dolognak beleterveztem, csak egy-egy apróság :,,D) Aki szereti ígyis-úgyis olvasni fogja, aki meg nem, annak meg ne legyen fontos :,D

    (Bocsi, olyan hosszú lett, hogy két részbe kellett szednem :,,D)

  • Névtelen írta...

    Szia!
    Én csak most találtam rád a penna blogon, bevallom én ilyen "orvolvasó" vagyok, böngészek a blogok között, amelyik oldal megtetszik, ott hagyok néhány kommentet.:)
    Először is gratulálni szeretnék a blogodhoz, szerintem iszonyatosan szép, hangulatos. Imádom ezt a stílust! De ami megragadott, az ez a bejegyzésed volt. Még soha, semmilyen blogon nem láttam ehhez hasonlót, hogy így felvállalja, takargatnivaló nélkül a történetének a gyengeségeit! Szerintem ez nem semmi!
    Amennyiben szükséged van egy-két őszinte, építő jellegű kritikára, keress meg bátran!
    Itt megtalálsz:
    https://www.facebook.com/dianavilaga
    http://dianavilaga.blogspot.hu/
    Üdv:
    F.P.Diana

  • Névtelen Senki írta...

    Jaj, most nézem, hogy én meg ide még nem is írtam senkinek köszönetet! :O
    Mindenkinek köszönöm szépen, főleg Lyrának a részletes elemzést. :D

    És igen, miért is ne írnám le azt, ami tény. :) Még tanulófázisban vagyok (bár szerintem mindig is abban leszek), és nagyon fontosak az építő kritikák, hiszen mi másból okulhatnék, ha nem abból? :)

 


Copyright © 2014 Eden Ambré | Sablon: TNB