– Feszítse jobban! – mondta.
Nem volt könnyű szót fogadni. Szégyen vagy sem,
féltem a behatolástól. Végül mégis kinyújtottam a karom, és a combjára tettem.
Kicsit közelebb húzódott, majd határozottan benyomta a lábát az enyém közé.
A fal felé fordulva, lehunyt szemmel vártam a
fájdalmat, ám a jelentéktelen, enyhén csípő érzéstől meglepetten felnéztem.
Ekkor láttam meg, hogy már bennem van, és ijedtemben összezártam a lábamat,
majd ráeszméltem, mit művelek. Elernyedtem.
– Szorítson csak nyugodtan, nem zavar – szólt erre
kedvesen a férfi.
– Nem szorítom – feleltem zavartan. – Nem is fáj.
Mosolyogva figyelte az arcomat, majd újra
lenézett.
Még nem végzett. Félig volt a vasinjekciós
fecskendő.
3 komment:
:')Kis csalfa vagy. :)De legkésőbb már a harmadik mondatnál tudtam a szituációt. Nagyon tapasztalt és bátor vagyok. Szeretem végig nézni, talán még magamnak is megcsinálnám. Imádnak engem, mert nálam nem kell keresgélni és pármásodperc alatt végzünk.
Amúgy tetszik a dolog e megközelítése, jól írtad meg.
Ha ez nem kitaláció, hanem valóban ilyen vagy, akkor nagyon kis aranyos lehetsz. :)
:) Azt hittem, csípni fog, hiszen alkoholos oldat. Az utolsó két vasinjekció, na azok már fájtak. Szétrobbant a vénám, 4 hónapja ott a vas nyoma még mindig... :O
Ja, és igen, így történt, de aranyos nem vagyok, ebben biztos lehetsz. :D
Sajnállak, nem volt szerencséd. Vannak akik ügyesen végzik munkájukat és vannak akik nagyon nem. :/ Az, hogy milyen is vagy, remélem lesz részem tapasztalni. :)
Megjegyzés küldése